Hozzászólások

Az előadást lényegi vita fogadta. Közöljük három hozzászólás kivonatát. Az elő­adó a hozzászó­lások nyomán változtatott szövegén.

1. hozzászólás

Rendkívül fontos és nagy ívű munkának tartom. Föl kell most emelnünk a szavun­kat – okosan, békésen, csak a lényegre vonatkozóan –, mert volt számos, olyan idő, amikor rendünk mulasztott, mint például az I. világháború kitörésekor.

Mégis egészen más paradigmában közelíteném meg. Igaz, szólni kellene arról, hogy a nemzeti kül­politika alapvetései közt akadnak tévedések, mint például az iszlám és a politikai iszlám közötti kü­lönbségtétel (mert a politikai iszlámmal van a baj [terrorizmus], ahogy a politikai kereszténység­gel is [XX. századi korporatív-fasisztoid etatista rendszerek], a politikai judaizmussal is [megszállt te­rületek betelepítése], a politikai buddhizmussal is [Burma], a politikai hinduizmussal is [repres­szív indiai kulturális területek], a politikai ateizmussal is [Sztálin és Hitler], és a konfucianizmussal is [szabadságjogokkal szembeni kínai államelvűség]), a „betelepítési kvóta” témájában leírtak, ugyanis ilyen nincs és a közkeletű formájában nem is volt, vagy mint az iraki háború, amelynek megindítása önmagában egészen pontosan definiálja az emberiség ellenes bűntettet (igen, Bush és Blaire egy tár­saságban Sztálinnal és Hitlerrel!), mint a Krím orosz megszállása, hisz tudjuk, az orosz nemzetfoga­lom legalább annyira problémás és összetett, mint a magyar, mint az idegengyűlö­let és antiszemitiz­mus megítélése, mint Görögország „megsegítése”, mint Izrael politikájának bírá­lata és az antisze­mitizmus különbözősége, és vannak még nüanszok, ha más nem, a demokratikus választásokon megválasztandó ügyészség, amely az Országgyűlésnek felelős beszámolni. Az EU-ról pedig külön szeretnék tárgyalni, abban a kérdésben akár kiáltvány, akár uniós népszavazási kez­deményezés bölcs lehet. De a fölvetett munkában mást látok mérvadónak.

Ma olyan mélyen rögződött kulturális hagyományokban élünk, amelyek mind az alapvető huma­nista szolidaritást, mind az aufklärista felelősséget akadályozzák a személyes és a kollektív kialaku­lásban. Olyan – érthető – sérelmi közösség alakult ki, amely az önsajnálaton és önfelmentésen kívül nem sok mindent akar. Esetleg átterhelni külső erőkre a saját tévedéseit, hibáit, bűneit. Érthető az ok, de torz a megoldási kísérlet. Csecsemő kollektív tudat.

Ennek következménye ebben a hazában a folyvást visszatérő autoriter rendszerek uralma. Ennek következménye a tömeges, folyvást visszatérő gazdasági, politikai és jogi kiszolgáltatottság.

Az első tehát, ami teendő, javasolandó, a szabad, együttműködő és minden honpolgárral, minden rászorulóval is szolidáris közösségek kialakulása.

Út innét lehet. Mind jogi, mind politikai fordulat csak ebből – és csak évtizedek múlva – remél­hető. A mostani, legközelebbi képviseleti rendszeren belüli választások pedig a – választási és köz­politikai – rendszerszintű elnyomásnak betudhatóan érdektelenek. A kialakult pártállam által kiala­kított választásokon sajnos csak enyhíthetünk a helyzeten, alapvetően nem változtathatunk.

Hazug mitologémák hálózatát és hazugságon alapuló elnyomást csak az együtt folytatott munka lassú eredménye írhat felül.

Csak ezek után jöhet a hatalompolitika és annak programja.

Ám nem szeretném, ha szavaim félreérthetők volnának. Minden önkénynek vannak előzményei, ezért ezek ellen is akkor és ott föl kell, évekkel, évtizedekkel ezelőtt föl kellett volna emelnünk sza­vunkat. De ha elmulasztottuk ezt, akkor is, legfőképp akkor kell jeleznünk, ha az önkényes rend, rendszer kiteljesedik. Ekkor nekünk, szabadkőműveseknek hallgatnunk a legnagyobb felelőtlenség! A rendünk jövőjével és az emberiséggel szembeni felelőtlenség. Ezért ezt meg kell tennünk.

Emellett szabad és szolidáris kisközösségeket, azok kialakításának kezdeményezését kell támo­gatnunk minden erőnkkel mindenütt, ahol lehetőségünk van rá. Hogy felelős és szabad közösségek magjait vessük el.

2. hozzászólás

Köszönet, hogy felvetette a témát és megírta elsőként ezt a szöveget. Hazánknak a köztársaság­nak szüksége van erre, s büszkéknek kell lennünk rá, hogy a kezdeményezés a mi társaságunkból jön. Hiszen ez az alapvető feladatunk.

Kérdés, hogy kell-e nemzeti minimumot keresni, s ezt teszi-e N. N.? Lehet, hogy ez nem is an­nyira fontos kérdés, hiszen valójában ő is a „köztársasági minimumot” keresi, definiálja. Félő, hogy nemzeti minimumot nem lehet másként, csak – megengedően – jóindulatú kirekesztéssel definiálni, s ha valamire, hát arra végképp nincs szükség, mivel az ajtót nyithat a szélsőségesebb kirekesztések felé is. Egy köztársasági minimum viszont példamutató lehet s egyetemes, s törekedhet rá az egész nemzet; de egymástól függetlenül különálló nemzetek, vagy akár nemzetek szövetsége is.

Most ezt gondolom, ha létezik minimum, az csak politikai/köztársasági lehet!

Az összes belpolitikai, kizárólag Magyarországot érintő megállapítással mélyen egyetértek, azt hiszem, már azt is látom, miért ebben a sorrendben veszi a témákat sorra a szerző. Sőt, nem tartom kizártnak, hogy – ahogy kívánnám – más nemzeteknek is utat mutathat (érdemes lenne ez ügyben felvenni a kapcsolatot testvér-szervezeteinkkel). Hiszen a felvetett problémák, ha nem is ilyen ext­rém mértékben, mint Magyarországon, de máshol is szembe mennek a törvény előtti jogegyenlőség elvével, különösen a posztkommunista országokban.

Egy kifejezéssel nem tudok mit kezdeni, az ellenforradalommal (bár, ha jól értem, a fülkeforra­dalommal szemben lett így nevezve, de akkor is szerencsétlennek érzem). Javaslom ennek lecseré­lését.

Külpolitika:

Nem tartom szerencsésnek, hogy ez a rész a lehetséges ellenségek elnagyolt felmutatásából indul ki. Miért nem a lehetséges szövetségesekből?

Oroszország nagyon nagy probléma, össze kell fogni a jelenlegi orosz állam ellen, mert valóban veszélyt jelent. A cél, hogy Oroszország is a köztársasági minimum elvén működjék!

A harcos iszlám egyszerre belpolitikai ügy (keményen fel lehet lépni vele szemben a köztársasá­gi minimum alapján) és külpolitikai (a nyugati demokráciák jelenlegi legjobb barátai a deklaráltan harcos iszlám államok: az öböl-menti országok zöme). De az iszlám nem feltétlenül harcos, sőt! Vannak igazán demokratikusan működő, amúgy iszlám többségű államok, ahol az együttélés és a köztársaságért együtt tevés létrejött: a Nyugat-Balkán országaira gondolok, mindenek előtt Albániá­ra. Figyelnünk kell ezekre az országokra, sőt, valahogy jelen kellene lennünk bennük, mert példát mutathatnak! Meglepő dolgokat tanulhatunk Albániától: pl. a tolerancia Európa-szerte ismeretlen fokát!

Sosem értettem, miért kell a határokat megváltoztathatatlannak deklarálni? Miért nem lehet azo­kat megszüntetni vagy egyszerűen közigazgatási vonalként értelmezni? Miért nem dönthet arról egy pl. a köztársasági minimum elvén szerveződő közösség, hogy közigazgatásilag egy egységet – egy a barátai felé nyitott egységet – szeretne képezni?

A Krím és Koszovó ügye nem összehasonlítható. Ezt azt hiszem nem kell magyarázni.

Végezetül: a köztársasági minimum elve alapján működő állam, haza, befogad mindenkit, aki el­fogadja az elveket és itt szeretne élni. Ez nem lehet vita tárgya, annak csak örülni lehet, ha vannak ilyenek.

Még egyszer köszönet N. N.-nek! Javaslom a külpolitikai rész teljes átdolgozását.

3. hozzászólás

Végén kezdve, nem a retorziótól való félelem miatt nem javaslom a közzétételt, hanem mert a magyar társadalom többségét, elsősorban a végrehajtott módszeres agymosás következtében bármi­féle értelmes disputára alkalmatlannak tartom. Ezt megerősítette a szombati szánalmas létszámú és kivitelezésű „becsületmentő” demonstráció, és nem sokat javított rajta a vasárnapi „népszavazás” sem, itt azért ne felejtsük el, hogy a látszólag reménykeltő 60 %-ban benne van az a 40 % is, aki soha semmilyen szavazásra nem megy el.

Az alábbiakat tehát csupán azért írom, mert én másképp gondolom, amit Te is helyeselsz (már­mint, hogy másként gondolom).

Magyar-e az, aki nem bírja elviselni a magyarokat?

Pirulva vallom be: a magyarok igen nagy százalékát nehezemre esik elviselni.

Ügyészség.

Egyáltalán nem értem miért derülne fényre a haza és engednénk el Sztálin halott kezét, ha egy függetlenek deklarált pártkatona (aki tudjuk, kitől függ) másodosztályú főhivatalnokká degradálód­na, s ha lesz felelősségre vonás (nem lesz!!), csak a vállát vonogathassa: parancsra tettem! Ráadásul éles szablyaként – álmomban ne jöjjön elő.

Lecserélni ezt a mostani rendszert, és kipróbálni valami egészen újat és merészet: a jogállamot.

Erre kétszer is történt kísérlet 2010 előtt és után az eredmény ismert.

Egészségügy.

Bármilyen vonzónak is tűnik ennek a gordiuszi csomónak egyetlen szablyacsapással átvágása, rettegnék a megvalósításától, én ugyanis valószínűleg nem élném túl (attól tartok Te sem), mire be­állnának az új állapotok, miután bezárultak az eddigi kiskapuk. […]

A volt és mostani és volt KLIK főnökkel nem az a fő baj, hogy köpönyegforgató csúszómászó (mi tagadás, a pedagógusok és színészek többsége ilyen, szakmai ártalom), hanem tudatlan, semmi­hez sem értő, tökfej. Az igazgató-kinevezés viszont jobb, ha az önkormányzatnál van, akik legalább ismerik és jó estben még jót is akarnak a falujuknak […].

Nem gondolom, hogy Merkel asszonynak bárkitől, de aztán főleg O.V.-től bocsánatot kellene kérni. Ő csak azt tette, amit egy valóban keresztény politikusnak a lelkiismerete diktál, az már más kérdés, hogy nem látta előre, mi következik, hasonlóan feleségemhez, aki, szokásához híven, pénzt akart adni a vasútállomáson egy hajléktalannak, viszont mikor elővette a pénztárcáját vette észre: nincs nála apró, ezért „kénytelen volt” egy ezrest adni az ipsének, másnap aztán menekülnie kellett a rárohanó hajléktalanok elöl. A. M.-mel szemben a magyar kormány a lehető legaljasabb módon járt el, szemforgató módon erre az egyetlen általa betartani kívánt szabályra hivatkozva.

Alig találunk a kontinensen olyan helyet, mint a mi hazánk…

A híres magyar tolerancia tanulmányozására meghívlak az N…-i kocsmába, ejtsünk néhány ba­rátságos szót a zsidókról és a cigányokról, célszerű X. testvérünket és néhány hozzá hasonló testal­katú tesót is magunkkal hozni.

menedékkérőt meg kell kérdeznünk arról…

Akár kérdezhetjük azt is: Do You are member of ISIS?

A magyarországi antiszemiták… nem nyitnak tüzet géppisztolyból iskolásgyerekekre

Én azért tudok olyan magyar emberek(?)ről, akik lesből, vadászpuskával lőttek agyon nőt és öt­éves gyereket.

mi még másfél ezret sem vagyunk hajlandók befogadni. Ez valótlanság.

Ezt a bekezdést az elmúlt hónapok irtózatos kampánya után gondolom Te is törölni akarod.

Magyarország lásson hozzá önállóságának óvatos megnöveléséhez.

Én nem helyeslem, se óvatosan, se óvatlanul.

Abban reménykedünk, hogy az Egyesült Államok, mint már sokszor, most is olyan elnököt vá­laszt, aki hisz az ember veleszületett méltóságában

Látva a két jelöltet egy hangyányit sem reménykedem, más dolog, hogy szokásuk tökfilkót vagy gazembert választani és csodák csodája; jól jönnek ki a dologból. Ha ez tényleg hatékony, egyszerű a recept: Torgyán for president! Ámbár lehet, hogy úgy járnánk vele, mint az egyiptomiak a Kutu­zov-taktikával: mélyen beengedték a zsidókat és várták a telet

Egyelőre ennyi, a hazaárulókról később, bővebben.